Az öklendezés

A BLW-re készülők és már gyakorlók között az öklendezés témája kapja a legnagyobb hangsúlyt.

A hozzátáplálásra érett babák öklendező reflexe sokkal feljebb van, mint nekünk, felnőtteknek. Akár a nyelv középső szakaszán is jelentkezhet a hozzátáplálás elején, majd fokozatosan csúszik egyre hátrébb, ahogy nő a baba és megtanulja használni a nyelvét.

Az öklendező reflex a BLW-s babák és szülők legjobb barátja!

1. Védi a gyermeket a fulladástól

A reflex nem enged át a biztonságosnál nagyobb és/vagy keményebb falatot. Szigorúan tilos tehát egy öklendező baba szájába nyúlni, mert az ujjhegyünkkel a reflex mögé tolhatjuk az ételt, így az már nem tudja betölteni védelmi funkcióját.

2. Elősegíti az ételek emészthetőségét
A babáknak a hozzátáplálás egy későbbi szakaszában jelennek meg az őrlőfogaik, azonban az ételt darabolni kell, hogy az öklendező reflex átengedje. Így újra és újra meg tudják rágni, aprítani tudják az ínyükkel, illetve a korán fogzó babák a metszőfogaikkal.
Ez a folyamat a kérődzéshez hasonlít a legjobban. Az aprítás mellett a falatok sok nyállal találkoznak, ami megkezdi az étel emésztését a szájban.
Így tud abból a kevéske ételből a lehető legtöbb tápanyag felszívódni, mire a falat a baba gyomrába ér.

3. Véd a túlevéstől
A száj mozgása, a rágás/aprítás és a termelődő nyálmennyiség kommunikál az aggyal, és előbb jelzi a jóllakottság érzését, mint a folyamat legvégén található gyomor.