Hogyan kerüljük el a fulladásveszélyt?

Minden szülő rémálma, hogy egy félrenyelt falattól a gyermek nem kap levegőt, és a jó hangulatú étkezés egy gyermekkórház sürgősségi ambulanciáján ér véget.
Mit tehetünk, hogy elkerüljük ezeket a helyzeteket?

1. Ne döntsük meg az etetőszéket!
A gyerek hátát mindig támassza meg az etetőszék, ami derékszögben áll az ülőfelülethez képest.

2. Ne nyúljunk az öklendező gyermek szájába!
Az ujjhegyünkkel könnyen a reflex mögé tolhatjuk a falatot, és így nem fog működni a reflex védekező funkciója.

3. Ne keverjük a hozzátáplálási módszereket!
Egy pürével etetett baba számára az étel az, amit a nyelve mögé önt be a szülő, és amit rágás nélkül lehet lenyelni. A kanalazással a szülő elnyomja a nyelven található öklendező reflexet, így az nem védi a babát egy nagyobb falat félrenyelésétől.
Egy BLW-s baba az öklendezésnek hála először rágni/aprítani tanul, aztán nyelni, így mindvégig védi őt az öklendező reflex.
Amennyiben egy pürével etetett babának darabos ételt adunk azelőtt, hogy ezek fogyasztására megérett, könnyen előfordulhat, hogy a darabos ételt is megszokásból rágás nélkül fogja nyelni.

4. Ne tereljük el a baba figyelmét!
Az étkezések során a figyelem fókusza az ételen és az étellel kapcsolatos teendőkön van (rágás, nyelés, öklendezés stb.). Amennyiben ebben a folyamatban a baba figyelmét játékkal, mesével, énekkel, tablettel vagy bármivel eltereljük, könnyen félrenyelhet.
Az étkezések idején nincs helye játéknak. És fordítva: a játék idején ne egyen a baba.

5. Ellenőrizzük étkezés végén a baba száját!
A babák gyakran tesznek félre egy-egy falatot a szájukban, és akár órákig is tartogatják ott. Azonban egy baba falattal a szájában nem kelhet fel az asztal mellől, mert az a falat könnyen félremehet.
Így a mutatóujjunk hegyével oldalazó kanalazással ellenőrizzük a baba száját az étkezések végén.

Az öklendezés

A BLW-re készülők és már gyakorlók között az öklendezés témája kapja a legnagyobb hangsúlyt.

A hozzátáplálásra érett babák öklendező reflexe sokkal feljebb van, mint nekünk, felnőtteknek. Akár a nyelv középső szakaszán is jelentkezhet a hozzátáplálás elején, majd fokozatosan csúszik egyre hátrébb, ahogy nő a baba és megtanulja használni a nyelvét.

Az öklendező reflex a BLW-s babák és szülők legjobb barátja!

1. Védi a gyermeket a fulladástól

A reflex nem enged át a biztonságosnál nagyobb és/vagy keményebb falatot. Szigorúan tilos tehát egy öklendező baba szájába nyúlni, mert az ujjhegyünkkel a reflex mögé tolhatjuk az ételt, így az már nem tudja betölteni védelmi funkcióját.

2. Elősegíti az ételek emészthetőségét
A babáknak a hozzátáplálás egy későbbi szakaszában jelennek meg az őrlőfogaik, azonban az ételt darabolni kell, hogy az öklendező reflex átengedje. Így újra és újra meg tudják rágni, aprítani tudják az ínyükkel, illetve a korán fogzó babák a metszőfogaikkal.
Ez a folyamat a kérődzéshez hasonlít a legjobban. Az aprítás mellett a falatok sok nyállal találkoznak, ami megkezdi az étel emésztését a szájban.
Így tud abból a kevéske ételből a lehető legtöbb tápanyag felszívódni, mire a falat a baba gyomrába ér.

3. Véd a túlevéstől
A száj mozgása, a rágás/aprítás és a termelődő nyálmennyiség kommunikál az aggyal, és előbb jelzi a jóllakottság érzését, mint a folyamat legvégén található gyomor.

BLW a gyakorlatban – 3. rész

Hogyan kínáljunk?

1. Szoptatás vagy tápszer után
A legutolsó szoptatás vagy tápszer után 20-30 perccel kóstoljon szilárdat a gyermek. Az éhes baba ugyanis mohó, nő a habzsolás, a félrenyelés esélye.

2. A családi étkezés során
Mindig együnk együtt, járjunk jó példával a gyermek előtt az étkezés módjának bemutatásában. Van egy átmeneti időszak a babák hozzátáplálása során, amikor a csak és kizárólag anya/apa tányérjából hajlandóak enni. Ha azt látják, hogy mi megesszük az elénk rakott ételt, azzal azt üzenjük, hogy az étel biztonságos, bátran ehet ő is belőle.

3. A falat legyen a gyermek hüvelykujjának kétszerese hosszban 6-9 hó között, 1*1 cm vagy 1.5*1.5 cm kocka 9 hónapos kortól, 11 hónapos kortól evőeszközt előre töltve, 12 hónapos kor felett evőeszközt önálló használatra felkínálva (ettől el lehet térni a baba érettségének és ügyességének függvényében)
Ezek a méretek irányadóak, hiszen a babák finom motoros mozgásának fejlettsége eltérő szinten van a hozzátáplálás megkezdésekor. Vannak gyerekek, akik már 2 ujjal csippentenek, de a többségük számára a hasábra vágott, kb. 2 hüvelykujjnyi hosszúságú falat fogható meg magabiztosan. Egy hüvelykujjnyi hossz a marok mérete, egy pedig az a hossz, amivel nem teszik az öklendező reflex mögé a falatot (vö. ujjszopó gyerekek).

4. Állagra puha, de nem túlfőtt
Ha könnyen szétnyomható az étel, akkor a babának inkább a kreatív énje fog előtörni, mintsem a táplálkozó. Egy laza teljes tenyeres rácsapással ideális kence készül az etetőtálcán az önfeledt test- és konyhafestéshez.
A célunk az evés, így állag tekintetében az a jó, amit mi a hüvelyk- és mutatóujjunkkal kis erőkifejtéssel tudunk szétnyomni.

5. Mindig több íz, szín és állag legyen a tányéron
Ez a szabály a hagyományos hozzátáplálás során alkalmazott „3 napig egyfajta püré” ellentettje.
A szoptatott babák az anyatejen keresztül ismerik a családi ételek komplex ízvilágát, így azzal az elvárással élnek, hogy amikor ő maguk csatlakoznak az étkezésekhez, a tányérjukon ugyanez a komplexitás jelenjen meg.
Emellett nekünk, felnőtteknek is vannak preferenciáink egy adott étkezés során, vannak pl. leveses vagy tésztás napjaink. A babák ugyanígy vannak ezzel, azzal a különbséggel, hogy szavak híján ezt nem tudják a tudtunkra adni. Ezért érdemes a választás lehetőségét (bizonyos keretek között) fenntartani számukra.

6. Bármilyen itatót is választasz, hagyd, hogy a babád maga fedezze fel a használatát
Személy szerint a poharak használatát szorgalmazom a hozzátáplálás során, mert az itatóktól a babák egy része szoptatás közben harap. Illetve könnyebb a pohárhasználat megtanulása után megismerkedni az itatókkal 1 éves kor felett, mint fordítva.

BLW a gyakorlatban – 2. rész

A BLW alapszabályai

Az alapszabályok a hozzátáplálás megkezdésétől 1 éves korig vannak érvényben. Vannak olyanok, amik tovább is, azt külön jelölöm.
Ideális esetben a baba hozzátáplálási szakasza 12 hónapos korig tart, ugyanis addig ismerkedik meg az ételekkel, alapanyagokkal.
Pürésen hozzátáplált gyerekeknél az ESPGHAN 8-10 hónapos kor között ajánlja a darabosra való átállást, 12 hónapos kortól pedig azt, hogy a baba ugyanazt egye, mint a család.
A BLW-s babáknál nincsenek meg ezek a fázisok, hiszen az elejétől (6+ hónapos kortól) darabos ételeket esznek, illetve a családi ételekből kapnak ők is.
Praktikusan tehát 1 éves korra a pürével és darabossal, illetve az elejétől falatkásan hozzátáplált gyerekeknek ugyanott kell tartaniuk.

1 § A baba -kis módosításokkal- ugyanazt eszi, mint a család
Ahogy a felkészülési fázisban szó volt már róla, felülvizsgáljuk, hogy a megszokott ételeink alapanyagai megfelelnek-e a babánk igényeinek. Nem használunk félkész- és késztermékeket, leveskockákat, étel alapporokat stb.

2 § Egy egészségesen étkező családban a baba bármit ehet
A család cukor- és sófogyasztása normális, nem túlzó. Elérhető a friss zöldség és gyümölcs, fogyasztásuknak vannak megszokott módjai. A család változatosan étkezik, minden tápanyaghoz hozzájutnak az ételeikből.

3 § Tilos a méz
A méz fogyasztása botulizmust okozhat, ami ebben a korban nem gyógyítható. A gyógyíthatóság feltétele egy enzim megjelenése (kb. 12 hónapos kor körül) az emésztőrendszerben. Ugyanezért kerüljük a házi kolbászféléket is.

4 § Tilos a mogyoró méretű és keménységű falat
Ez a méret fulladásveszélyes, mert könnyű beszívni a garatba, és túl pici az öklendező reflexhez, de túl nagy az egyben lenyeléshez. A „mogyoró-szabály” minden olyan alapanyagra vonatkozik, amiből hasonló méretű és keménységű darabok tudnak letörni (pl. nyers, gerezdekre vágott alma helyett adjuk az almát gerezdekben, de akkor párolva, vagy egészben megpucolva).

5 § Tilos túlsózni
A főzés során használt sómennyiség alapvetően nem gond. Ha egyszer-kétszer sózunk, akkor az egész ételből azzal a pár falattal, amit a baba eszik, alig jut be só.
Illetve tilos a félkész- és készétel azok magas sótartalma miatt. A túlzott sózás még felnőtt korban se egészséges.

6 § Tilos a hozzáadott cukor
Ebben az életkorban a gyümölcsök és zöldségek cukortartalma elég a babáknak. Kerüljük főzés során a hozzáadott cukrot, vagy a mégse kerülhető el (pl. kell az élesztőnek), akkor a WHO ajánlása alapján az energiaszükséglet maximum 5%-a legyen (8-9 kg-os baba esetében ez maximum 1 gramm cukor). Az édesítőszerek egy része 6 éves korig, egy része kamasz korig tilos.

7 § Tilos a teljes kiőrlésű és a korpás pékáru
A feldolgozásuk miatt olyan anyagok maradhatnak bennük, amik megterhelik a májat, illetve akadályozzák a vas (és más ásványi anyagok, vitaminok) felszívódását.
A gabonamagvak nagy része toxintermelő gombákkal szennyezett, ezek mind a mag héján telepszenek meg. Fehér lisztek nem tartalmazzák, de a teljes kiőrlésűek igen. (Köszönöm a szakértői információt!)

8 § Mindent alaposan megfőzünk, megsütünk
A szalmonella csúnya betegség.

9 § Tilos az adalékanyag
Tilosak a félkész- és készételek, nemcsak magas só- és cukortartalmuk miatt, hanem a bennük elrejtett ízfokozók miatt is. A babák ízlelése kifinomultabb, mint a miénk, nincs szükségük mesterséges ízekre.

10 § Törekszünk a hazai, éghajlatunknak megfelelő szezonális alapanyagok használatára
Követjük az ételek és alapanyagok természetes éves ritmusát, hogy a babák ebbe szokjanak bele, és könnyen kapaszkodót találjanak a jelenlegi élelmiszer túlkínálatban. A szezonális, hazai alapanyagok vitamin- és ásványi anyag tartalma ideális számunkra.
A tartósítás során hagyományos módszereket követünk, ld. hozzáadott anyagok, tartósítószerek tilalma.

11 § Törekszünk arra, hogy a babák az alapanyagokat eredeti formájukban ismerjék meg (kivéve, amit magunk is pürés állagban fogyasztunk, pl. kásák, joghurt)
Az egészséges viszony az ételekhez az alapanyagoknál kezdődik. Ha lehet, akkor a baba születésétől kezdve részt vesz a család étkezéseiben. Az anyatejen keresztül megismeri a család szokásos ételeinek ízvilágát, miközben anyára kötve vagy pihenőszékben részt vesz a főzésben. Majd a hozzátáplálás során ebbe a rendszerbe kapcsolódik be, és totyogóként pedig már az ételek készítésének aktív szereplőjévé válik.

BLW a gyakorlatban – 1. rész

A 3 pillér

Gill Rapley Baby-led weaning c. könyvét, illetve a honlapjára feltöltött anyagokat olvasva szedtem össze és adaptáltam a magyar olvasóknak a BLW elv- és szabályrendszerét.
Törekedtem arra, hogy érthető és könnyen áttekinthető pontokba szedjem a tudnivalókat.

A BLW-nek 3 pillére van, amelyikből ha bármelyik is sérül, akkor már nem BLW-ről, hanem más hozzátáplálási módszerről beszélünk.

1. pillér: A baba igényei szerint, azaz nem mérjük, mennyit eszik, és azt eszi meg a felkínált ételből, amit szeretne

A BLW-nek nem célja az étkezések kiváltása, az anyatejjel vagy a tápszerrel való mihamarabbi szakítás. Elfogadjuk, hogy 12 hónapos korig nagyrészt az anyatej/tápszer a fő táplálék, illetve 1-2 éves kor között is akár 2/3 arányban. Ezzel egyidejűleg nem határozzuk meg, hogy a babánknak mennyi az adagja, és nem tekintjük stresszforrásnak, ha nem tankönyvi vagy más elvárásoknak megfelelően eszik egy-egy étkezés folyamán.

2. pillér: A baba ugyanazt eszi, mint a család, azaz 6-12 hónapos kor között a család ételeit igazítjuk a baba igényeihez

Egy egészségesen étkező családban a baba -kis módosításokkal- bármit megehet, amit a család többi tagja elé is teszünk. A hozzátáplálási táblázatokat figyelmen kívül hagyjuk, ugyanis se elméleti, se gyakorlati szempontból nem bizonyították a hasznát. Minden nap mást kap enni a baba, hiszen nincs is unalmasabb ugyanazt enni 2-3 napon át.

3. pillér: A baba ugyanakkor eszik, mint a család, és az utolsó szopizás/tápszer óta eltelt legalább 20-30 perc, érdeklődő, nem fáradt

A nap jelentős részét a babák az édesanyjukkal töltik, így a legtöbb esetben kettesben esznek. Napi 1-2 alkalomra szűkül a családi közös étkezések száma. Ezeknek az étkezéseknek megvan a családon belül a napi ritmusa, akár a napon belüli gyakoriságot, időpontot nézzük, akár egy étkezés hosszát, keretét. A babák ebbe a ritmusba simulnak bele úgy, hogy őket sem órára etetjük.
A családi közös étkezések szolgáltatják a viselkedésmintát a babának: hogyan kell enni, inni, várni egy-egy alkalommal.
Fontos, hogy a babák ne farkaséhesen üljenek le, mert az mohósághoz vezet. A mohóság fulladásveszélyes, és túlevéshez vezethet.

Türelem és bizalom – A BLW legfontosabb eszközei

A tény, hogy egy szülő a hagyományostól eltérő hozzátáplálást választja, önmagában is egy komoly lelki folyamat. Fel lehet készülni módszerekkel, listákkal és eszközökkel a mindennapok gyakorlatára, el lehet olvasni mindent a reflexekről és a gyermek fizikai, pszichés fejlődésének lépcsőfokairól. El lehet menni újraélesztési tanfolyamra vagy BLW előadásra.

Arra azonban nehezen lehet felkészülni, hogy a család, az orvosok, a védőnő rosszallóan fogadják döntésünket. Meginoghatunk azokon a napokon, amikor negyedszerre porszívózzuk és mossuk fel a konyhát. Felőrölheti kezdeti magabiztosságunkat a gyermek öklendezése vagy a szilárd ételekkel szembeni kitartó elutasítása.

Nem véletlen tehát, hogy azt mondom: a türelem és a bizalom a két legfontosabb eszköz, melyek ha a birtokunkban vannak, az első hónapok nehézségei gyorsan tovatűnnek.

Türelmesnek kell lennünk a saját gyermekünkkel.
Mindannyian ismerjük azt az érzést, ami a sokadik sikertelen próbálkozást látva elfog bennünket, hogy kivegyük a gyerek kezéből azt, amivel éppen tevékenykedik. Pedig ezzel a felfedezés örömétől fosztjuk meg.
Vannak hetek, hónapok, hogy kitartó kínálgatás ellenére is szájzár a válasz. A fogzás, egy bal lábbal induló nap épp elég egy vadonatúj dologgal próbálkozó gyermeknek, hogy kedvét szegje. Ilyenkor igazi szülői kihívás lelkesnek maradni. Mégis megéri: azon túl, hogy egyik felet se terheli kudarcélmény a kezdeti szakaszban, a gyermek a mi viselkedésünkből, a stresszes időszakra adott válaszunkból fog tanulni.

Bíznunk kell abban. hogy ha a szopizást tudta irányítani az igényeinek megfelelően, akkor a szilárd ételekkel is megbirkózik majd. Hogy az öklendezés ennek a tanulási folyamatnak a része, amikor a baba biztonságos környezetben megismeri a saját testének határait.
Bíznunk kell magunkban, hogy a döntésünket a gyermekünk igényeinek megfelelve, a saját határainkat felmérve kompetens módon hoztuk meg.
És bíznunk kell benne, hogy a gyerek nem fog megfulladni. Több száz baba falatkás hozzátáplálását végigkísérve (hála a facebook-nak) kijelenthetem, hogy eddig egy alkalommal se volt még csak a fulladáshoz közeli állapotban sem egy gyermek. Ez a kockázat eltúlzott a maga nemében, a valódi súlyához képest sokkal nagyobb hangsúlyt kap. Feleslegesen. A természet (vagy helyettesítsen be ide bárki bármit, amiben hisz) ennél messze bölcsebben alkotta meg az emberiséget.

Felkészülés a falatkás hozzátáplálásra – 3. rész

Vegyük sorra, mire lesz szükségünk a falatkás hozzátápláláshoz!

1. Nem dönthető etetőszék
Az első időszakban, amikor a baba még nem ül ki magától, de az öledben ülve a felső testét támaszkodás, kapaszkodás nélkül megtartja, még nem fog etetőszékben ülni. Ám az önálló felülés már feljogosítja őt a saját szék használatára. Fontos, hogy az ülőfelület és a háttámla derékszögben legyen, stabilan tartsa a gyereket.
Döntött ülésben megnő a fulladásveszély.
Célszerű olyan etetőszéket választani, aminek van saját tálcája, erre fog kerülni az étel addig, amíg át nem állunk a tányér használatára. Bár egy ideig még azzal együtt is 🙂

2. Előke
A szilárd ételekkel nyáron ismerkedő babák helyzeti előnyben vannak, nekik az étkezéseket követő mosakodás sokkal jobban fog esni, mint a műszálas előke viselése az étkezések alatt.
A többieknek azonban érdemes teljes felsőtestet takaró előkét felvenniük, kreatívabb szülők készíthetnek teljes testet takaró overált is. Saját tapasztalatom az, hogy legalább 3 darab kell.

3. Műanyag tányér és pohár
A bátrabbak nyugodtan adhatnak üvegpoharat és fajansz tányérokat, azonban óvatosságból javaslom a műanyagokat. 9-12 hónapos kor között a babák pszichésen eljutnak a tárgyállandóság fogalmának gyakorlásához. Válogatás nélkül dobálnak mindent, legyen az étel, étkészlet vagy játék.

4. Kanál, villa
A babatápláláshoz ajánlott műanyag kanalak és villák alkalmatlanok a BLW-ben az eszközhasználat önálló elsajátításához. A pürés ételek babagaratba való minél könnyebb beöntése érdekében ezekről a kanalakról lepereg az étel. Így a kanalazást gyakorló gyermeknek folyamatos a kudarcélménye, hiszen a megfelelő csuklómozdulat begyakorlásáig egy csepp étel nem fog a szájába jutni. A villákkal pedig nem lehet ételt felszúrni.
Az éttermekben használt műanyag étkészlet ezzel szemben túl éles szélű, veszélyes.
Lehet azonban kapni vastag nyelű, fém fejű étkészletet, ezt érdemes venni. Vagy egyszerűen egy teáskanalat és egy desszertvillát rendszeresíteni az étkezésekhez.

És ha elmegyünk otthonról?

Az éttermek etetőszékeinek BLW-zéshez megfelelő tisztaságát garantálhatjuk, ha beszerzünk egy csomag fertőtlenítő kendőt. Illetve ne hagyjuk otthon az előkét!

Azt, hogy mire nincs szükség, oldalakon keresztül tudnám sorolni 😉

 

Felkészülés a falatkás hozzátáplálásra – 2. rész

Az 1. részben végiggondoltuk a vashiány lehetséges kockázatát gyermekünk első életévében, vagyis a hozzátáplálás kezdeti szakaszában.

A 2. részben a saját étkezési szokásainkat vesszük górcső alá.

A BLW egyik alapelve, hogy a baba az első falatoktól ugyanazt eszi, mint a család és együtt eszik minden esetben a családdal.

Egyfelől tehát gondoljuk végig, mi mit eszünk? Mennyit eszünk? Mikor eszünk? Hogyan eszünk?
Ideális esetben a gyermek hozzátáplálását megelőző időszakban minden ételt magunk készítünk lehetőleg helyi és szezonális alapanyagból törekedve a kiegyensúlyozottságra (ld. erről szóló cikkem). Naponta 4-5 alkalommal az asztalnál ülve csak az evésre koncentrálva nyugodt körülmények között fogyasztjuk azt el.
Valljuk be, ezek a fentiekben felsorolt feltételek ritkán teljesülnek, pláne egy kisbabás anyuka életében.

Másfelől álljunk meg egy percre, és nézzük végig kívülről egy étkezésünket! Kapkodunk? Lapátolunk? Kotorászunk? Nyomkodjuk a telefonunk? Olvasunk? Felállunk pár percenként? Netán megszűnik a külvilág?

Összefoglalva: tegyük fel magunknak a kérdést, vajon milyen példát fogok mutatni a babámnak az étkezésemmel?

A BLW-ben az anyai, a családi példamutatás legalább akkora hangsúlyt kap, mint maga az alapanyag, ha nem többet. Ugyanis a viselkedésmintáinkat a tudatalattinkban hordozzuk még felnőttként is, függetlenül attól, hogy magát a viselkedést rám kényszerítették (megetettek) vagy magam gyakoroltam be utánzással (igény szerinti hozzátáplálás).
A BLW megváltoztatja az egész család viszonyát az ételekhez.

Vajon, kedves Olvasó, TE készen állsz erre a változásra?

Felkészülés a falatkás hozzátáplálásra – 1. rész

Amennyiben úgy tervezed, hogy a hozzátáplálást valamelyik falatkás módszerrel fogod elkezdni, három fontos lépést kell megtenned.

Az első lépés a vashiány kockázatának felmérése. Gondold végig a szülésed körülményeit. Bár a baba születését követő perceket teljesen az új jövevény tölti ki, az akkori orvosi beavatkozások hatással vannak a későbbi vastartalékokra.

„Az anyatej vastartalma nem túl sok, csak 0,6 mg literenként, de sokkal jobban felszívódik, mint a tehéntejé vagy más élelmiszeré. A nem vérszegény, kellő vassal rendelkező anya megfelelő mennyiséghez juttatja a magzatot, és ha normál súllyal, időre születik a csecsemő, és 6 hónapos koráig szoptatni tudja az anyja, valamint nem éri ez alatt az idő alatt súlyos fertőzés, akkor a vashiány kialakulásának kicsi a valószínűsége.” (Forrás: ujszo.com/…/vashiany-csecsemokorban)
„A kutatók szerint a legegyszerűbb megoldás, ha biztosítják a kicsik számára a legjobb kezdést: a méhlepényből maximalizálják a vér-és vasraktár feltöltését. Ha a születés után várnak még három percet a köldökzsinór leszorításával, akár egyharmaddal is növelhetik a kicsi vérmennyiségét.” (Forrás: mno.hu/…/jobb-ha-kesobb-vagjuk-el-a-koldokzsinort)

Azaz ha köldökzsinórt késleltetve vágják el, a baba időre született, nem volt súlyos betegséges és az édesanya legalább 6 hónapos koráig tudja szoptatni, akkor nem kell tartanunk a vashiánytól.
Ellenben ha a gyermek gyakran beteg, sápadt, étvágytalan, ingerlékeny, akkor forduljunk a gyermek háziorvosához. Hiába kapható recept nélkül számos vaspótló készítmény, a nem megfelelő adagolás veszélyeket hordoz magában. (Forrás: www.babaszoba.hu/…/Verszegenyseg)

„…a kórokozó baktériumok, amelyek szaporodásukhoz sok vasat igényelnek, ne okozzanak fertőzést a kisbaba szervezetében. A feleslegben adott vas telíti a laktoferrin nevű vasszállító fehérjét, amely ebben az állapotában nem képes megkötni, és így a baktériumok számára hozzáférhetetlenné tenni a vasmolekulákat. A szükségtelen vaspótlás ráadásul megbontja a mikrokörnyezet kényes egyensúlyát, így más nyomelemek felszívódása zavart szenvedhet.” (Forrás: www.babaszoba.hu/…/Eleg_vas_van_az_anyatejben)

Mi az a BLW?

Gill Rapley 2008-ban adta ki első könyvét a Baby-Led Weaning (BLW) módszerről.
A hölgy angol védőnő, aki a munkája során észrevette, mennyivel könnyebb és feszültségektől mentesebb, ha a hozzátáplálás ritmusát a baba irányítja.

Magyarul a kiadás még várat magára, és valljuk be őszintén: a szakkifejezések és eltérő kulturális háttér miatt a fordító nincs könnyű helyzetben.

De mi is az a BLW?
Gill Rapley leszögezi, hogy a BLW nem egy hozzátáplálási módszer, hanem egy alapvető megközelítési keret a babához és az ételekhez, azaz a hangsúly nem azon van, használsz-e kanalat az etetéshez, hanem hogy milyen a hozzáállásod a baba saját étkezési képességeihez.

A BLW-ben egyszerre van jelen
1. az egészséges ételek kínálása, a közös étkezések és az, hogy a szülő megbizonyosodik arról: a baba szájába valóban csak étel kerül, valamint
2. annak az elfogadása, hogy a baba dönti el, szeretne-e enni, mit és mennyit enne és azt milyen tempóval, illetve
3. olyan ételek kínálása, amit meg tudnak fogni és a szájukba tudnak tenni.

Soha nem késő elhagyni a gyerek etetését! Azonban ebben az esetben már nem BLW-ről, hanem igény szerinti hozzátáplálásról fogunk beszélni.

Forrás: www.rapleyweaning.com/assets/Defining_BLW_v2.pdf